A párologtatós költségmegosztó készülék igen egyszerű szerkezet, amely speciális folyadékkal töltött ampullát tartalmaz, s amelyet a radiátor megfelelő helyére fel kell szerelni.
Az ampullában lévő folyadék tulajdonsága, hogy a hőmérsékletével arányos sebességgel párolog.Minél melegebb a folyadék, adott idő alatt annál több fogy belőle az ampullából. A készülék rögzítési helyét úgy választják meg, hogy a folyadék közelítőleg a radiátor közepes hőmérsékletét vehesse fel, így azt mondhatjuk, hogy a folyadék párolgása a radiátor hőmérsékletével arányos. Ha valaki lejjebb veszi a fűtést, akkor az adott radiátor belépő hőmérséklet mellett alacsonyabb kilépő, és ezzel együtt alacsonyabb közepes hőmérséklet alakul ki. Ennek hatására kevesebb folyadék párolog el, ezzel végül is a takarékoskodás hatása megjelenik majd a költségosztásban. Ha melegnek találjuk egy helyiség hőmérsékletét, rossz megoldás az ablaknyitás, a helyiséghőmérséklet szabályozását a termosztatikus radiátorszelepekre kell bízni. Az ampullákba töltött folyadék természetesen nem csak a radiátor, de a helyiség hőmérsékletén is párolog, még ha csekélyebb mértékben is. De nem érdemes kardunkba dőlni, egyrészt mert azért van túltöltve a fiola, hogy a nyári meleg párolgásakor az fogyjon, másrészt pedig mivel nem mérő eszköz, csak az osztozkodáshoz kell, nagyon nagy jelentősége nincs, hiszen erős meggyőződésünk kell, hogy legyen az, hogy amikor nálunk kánikula van, akkor a szomszédjainknál is nyár van, így az egymás közötti elosztási arány lényegesen nem változik.