Több, mint 11.000 dunaújvárosi lakásban végezte el a Dunaújvárosi Víz-, Csatorna- Hőszolgáltató Kft. a lakók kérésére a fűtéskorszerűsítést.

  Ezen belül a hőközpontok felújítása és átalakítása mellett felkerült a lakásokba a radiátorokra a termosztatikus szelep, amivel lehet szabályozni fűtési szezonban a szobák hőmérsékletét. S mindezek mellett a radiátorok megfelelő helyére folyadékkal teli fiolákat tartalmazó lapot is felrögzítenek, ezek pedig a fűtési költségek szétosztásában játszanak nagy szerepet.

Természetesen ez jelentős költségekkel jár, amelyet a DVCSH saját profitjából finanszíroz, s a lakóknak csak jelképes hozzájárulást kell fizetni, az átalakításhoz radiátoronként csupán a mindenkori alapdíj négyszerese az egyszeri fejlesztési hozzájárulás. Tehát jelenleg bruttó 1774 forint fűtőtestenként. Csak adalékként már a hőmérsékletszabályozó termosztatikus szelep is ennél az összegnél jóval többe kerül.

Mindezzel szemben a lakossági ráfordítás többszöröse térül meg, hiszen a fűtéskorszerűsítésben részt vevő fogyasztók megközelítőleg 90 százaléka az előző évekhez képest  jelentősen  megtakarít a  távfűtés hődíjának költségein.

Költségosztó csak arányosít

 Tehát összegezve azzal, hogy  radiátoronként szabályozhatóvá válik a távfűtés, mindenkinek lehetősége van döntést hozni arról, hogy lakása melyik helyiségében, milyen meleget akar a távfűtés időszakában.  A kis lapocskák pedig arra valók a fűtőtesten, hogy segítsenek abban, hogy a lakás tulajdonosa a fogyasztása arányában fizessen. Tehát, aki kevesebb hőt fogyaszt, az kevesebbet is fizessen. Általános irányelv, hogy egy fokkal kevesebb hőmérséklet 6 százalék fűtési megtakarítást jelent.

Itt persze le kell ragadnunk az arány szónál. Ezek a fiolák nem mérők.  Csak arányosító készülékek. Mérni a hőközpontokban mérnek. Ott mérik, hogy a hozzátartozó közösség, mennyi hőt fogyasztott. A kis készülékek a szétosztást segítik. Akinek a lakásában több folyadék párolog az egyes radiátorokból, az többet fizet, mint azok, akiknél kevesebb vonásegység fogy el. 

Az elszámolást úgy kell elképzelni, hogy a hőközpontokban illetve a hőfogadó helyeken mérik a közösség által elfogyasztott hőt, minden hónapban leolvassák, valamint fűtés induláskor és leálláskor valamint árváltozáskor. S az elhasznált hőt elosztják az összes vonásegységgel. Megkapják, hogy egy vonásegység mennyi hőt jelent, s azt visszaszorozzák azzal, hogy az adott lakás mennyit használt el. Tehát az arányaiban kevesebbet fizet, aki takarékoskodik, mint a lakótársa, aki nem. Itt kell megemlíteni, hogy a légköbméter elszámolású lakásokat tartalmazó házakban is ugyanúgy mérik az elfogyasztott hőt, mint a korszerűsítettekben, csak ott a lakások légköbmétere alapján osztják szét a lakók egymás között. Tehát, amikor télvíz idején kinyitja valaki a konyha ablakot, ugyanúgy engedi ki az ablakon a pénzét, no meg a szomszédét is… Hiszen egy légköbméterre minden pazarlással több hő fog esni.