Egyszer volt, hol nem volt. Dehogyis, itt és most kies városunkban. Még az utcát is és a házszámot is meg tudnánk mondani, de nem akarjuk, mert nem ez az érdekes történetünkben.

Maga a helyzet az, amelynek – megfognak lepődni – két főszereplője van egy tuja ( értsd, mint növény, amelyet gyakorta ültetnek a kerítések mellé a családi házaknál ) és a bekötési vezeték ( amin a víz jön be a házba gerincvezetékről a vízaknáig) . Most persze felkapják a fejüket, hogy az ártatlan növényzet, amely szívet és lelket melegíteni hivatott, no és takarni a bent lévő dolgokat az illetéktelen kukucskálók előtt, hogyan kerülhet történeti helyzetbe egy bekötővezetékkel? Valami homályos és áttételesen nevelő-oktató történetet gyanítanak, ám semmi meseszerű nincs a dologban. Kérem szépen, ez mind-mind kőkemény valóság, s csupán a helyzet abszurd, hogy miért, döntsék el maguk.

 

Csodás elemek

 

Történetünk egyik főhőse, legyen mondjuk ez a bekötővezeték, cserére szorult. Ilyen a bekötővezetékekkel, meg minden más vezetékkel is elő szokott fordulni. A cserére szorulás helyzete akkor különösen örvendetes, ha ki is cserélik. Látszólag egyértelmű a dolog, de mindannyian tudjuk, hogy a cserére szorulás és maga a csere nincsenek szoros és egyértelmű összefüggésben. De ez esetben , senki nem várta meg a csőtörést, tudják, amikor már nyakig áll a víz, meg hasonlók, hanem városunk bölcs  döntéshozói ( na,  jó ilyenis van , miért kell ezen hunyorogni)  úgy döntöttek, ha már cserélik azon a tájon az útburkolatatot, akkor kicserélik a vezetékeket is alatta, egészen a vízaknáig, hogy ne csak felül legyen minden csilivili, lett légyenek a felszín alatt is rendben a dolgok, mert akkor talán a vadonásúj aszafaltborítást nem kell csőtörés miatt feltúrni, újra és újra, nagy költséggel és még nagyobb bosszúsággal. Beláthatják, hogy egyáltalán nem túloztam, amikor a döntéshozók bölcsességét emlegettem, ilyen is van és kész.

Szóval eldöntötték, hogy cserélnek, s mi furcsa, neki is álltak. Ez volt a felvezetés, de máris elérkeztünk a történet másik főhőséhez a lélekemelő növényhez.

 

Balszerencse

 

A tuja ott állt, mit állt, pompázott a  maga teljes valójában az egyik ház bekötési vezetékén, nem jobbra, nem balra, egészen rajta, sőt némileg rá is lógott a vízaknára, ami egy tujától azért nem a megszokott állapot, de mit volt szegénynek mit tenni, ha alatta vezeték volt, előtte meg vízakna. Nőtt szegény arra, amerre helye volt, de nőtt szegény a körülményhez képest becsülettel. Egészen a csere időpontjáig, amikor … most már biztos tudják a bonyodalom okát, jöttek a csőcserélők. Ha most azt várják, hogy az következik, hogy galádul és vandálmód, hát nem, ebben a történetben bölcs  döntéshozók, és növénypárti árokásók vannak.

Földdel együtt kiemelték a nem túlságosan mélyen növő tuját, nem volt nehéz dolguk, éppen hogy csak nekitámaszkodtak, szegény növénynek ugyanis nem volt túl mélyen a gyökere, se a vízakna , se a csővezeték nem engedte, hogy megismerje a mélységeket.

Kiszedték, félretették, s kérték a gazdáját, hogy lesz szíves kissé távolabb ültetni a növényt, mert a vezeték felett nem túl szerencsés az elhelyezése. Nem csupán szegény örökzöld miatt, hanem mert jogszabályok is előírják, hogy eme vezetéken, ami a telekhatártól egy méteren belül helyezkedik el, nem szabad, se fát, se bokrot, sőt még házat se építeni.

Ebben a történetben még a jogszabály is ésszerű, mert gondolják el, ha törik a cső és ömlik a víz, és elmos mindent, akkor nem elhanyagolható szempont, hogy az azt javítani köteles szolgáltató hozzáfér-e minél előbb, vagy kénytelen-kelletlen el kell, hogy totojássza az időt, hogy arrébb rakja, ami a vezetékhez férést akadályozza. S mire mindezt megoldaná, úgy csúszna a föld, mint a 60-as években a Duna-part.

 

Kárvallottan

 

Tehát a szabály, az szabály, nem ültethetünk, nem építhetünk rá, mert nem túl szerencsés.

A tuja gazdája, azonban teljesen kiborult, hogy szerencsétlen sorsú fájával mi történt, feltételezte, hogy a fa nem éli túl a kiásást, s úgy gondolta, hogy fájdalmát csak holmi tisztességes kártérítés enyhítené, amiből új fát venne, s visszaültethetné a vezeték és az akna fölé.   Ugyan hivatkoztak neki a jogszabályra, amely az egy méternyi csőszélességű terület fátlanítását írja elő, de nem hajlott meg az érvek súlya alatt, sőt úgy gondolá, hogy méltatlanul bántak el szíve növényével, s ez pénzt, s ennek elmaradásával minimum pert kíván.

Most így áll a helyzet. A fát kiszedők meg vannak győződve arról, hogy jogosan jártak el. Sőt utána járva megtudtuk, hogy egyetlen közműszolgáltató, úgy mint gázosok és áramosok sem engedik meg, hogy a családi házak bekötési nyomvonalára  fát, bokrot vagy épületet tegyenek. A gázosok még az éghető anyagokat is a tilalmi listára tették. Sőt még biztonsági nyomvonalat is előírnak, az sem méternyi náluk, hanem minimum kettő, de van , hogy a cső szélétől négy vagy ennél is több méter. Ha fát, bokrot, építményt vagy éghetőt tapasztalnak a vezetéken vagy a nyomvonalon, akkor egyenesen perre viszik a dolgot, mondván a természetkedvelő tulaj, nem csupán saját portáját és életét, hanem a többiekét is veszélyezteti, lásd gázcső törése, ami roppant mód kellemetlen lehet.

 

Csakazértis

 

Mindezt úgy nevezik, hogy szolgalmi jog, ami azt jelenti, hogy a bekötési vezetékhez a hozzáférést a ház illetve ingatlan tulajdonosának biztosítani kell a szolgáltatónak. De térjünk vissza a vízhez. A szabályok szerint ezen felül még a tulajoknak az akna fagyvédelmét, tisztántartását is biztosítaniuk kell a megközelíthetőség mellett. Amennyiben a rendelkezést nem tartja be, számolniuk kell azzal, hogyha javítás vagy csere történik a bekötési szakaszon akkor, amit eltúrnak felette  és nem engedélyezett, azért semmilyen kártérítés nem jár.

Ha tetszik neki, ha nem.

Ha betartják a szabályokat, akkor a csőcserélőnek helyre kell állítani a helyzetet, vagyis elsimítani a földet, közterületen pedig visszaültetni a fákat, füvesíteni vagy helyreállítani a burkolatot meg hasonlók. De ez csupán mellékszál történetünkben, csak azért, hogy megértésék, a szolgalmi jog nem egyenlő a vandálkodással és a hozzá hasonló dolgokkal. 

Hát így áll a helyzet, azaz dehogyis. A tujájához ragaszkodó tulaj portáján, a bekötővezeték felett, rálógva a vízaknára újra tuja ágaskodik magasan, délcegen, csőcserére várva.